Az a bizonyos Függelék. Latinul szoktuk emlegetni: Appendix. Bolyai János fűzte hozzá a tér tudományáról és a párhuzamosok viselkedéséről szőtt gondolatsorát tudós apja könyvéhez, a Tentamenhez. Megteremtette azt az új tudományágat a geometria tárgykörében, amit azóta „nem euklidészi geometria” néven tanítanak. Csak egy függelék – amely átformálta a világot. Az idén Budapesten lezajlott nemzetközi könyvfesztiválon erről a kis könyvről is szó esett. Ez volt az idei év legnagyobb magyar „könyveseménye”, bár alig esett szó róla a médiában. Az Appendix felvételt nyert a Világ Szellemi Öröksége listájára. Bekerült az UNESCO Világemlékezet, a Memory of the World kincsestárába, a magyar szellemi termékek közül negyedikként, Mátyás Corvinái, Tihanyi Kálmán Radioskopja és a Tabula Hungariae, azaz Magyarország első, 1528-ban nyomtatott térképe mellé. Egy jeltelen sírtól a Világemlékezetig című előadásában Oláh Anna Bolyai-kutató mesélte el a mű jelölésének történetét. Ő maga kezdeményezte a budapesti Akadémia Könyvtárában található munkapéldány jelölését. A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy a könyvet nem datálták. A felhasznált papír vízjeleiből kellett megállapítani a megjelenés pontos dátumát. Ezt a munkát Pelbárt Jenő kutató vállalta magára: az Appendix 1831-ben látott napvilágot, a marosvásárhelyi református kollégium nyomdájában. Nemrégiben külön emléket állítottak Bolyai János korszakalkotó munkájának a Pszeudoszféra című köztéri alkotással, alkotója Horváth Sándor matematikatanár. /Medgyessy Éva: Csak egy függelék... = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./
